Milyen év már ez?
Kaká el a Milánból, most meg ez?
2009. november 8., vasárnap
2009. október 27., kedd
2009. október 12., hétfő
legszebb öröm...
Hú, de rég írtam ide...
De most a lényeg, hogy nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok mrs mullen-nek :)
most jön a java :D...minden nap pl. egy ajándék :)
De most a lényeg, hogy nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok mrs mullen-nek :)
most jön a java :D...minden nap pl. egy ajándék :)
2009. augusztus 30., vasárnap
In memoriam Bono halacska
Nem sok jel mutatott rá, bár az utolsó egy-két napban nagyon sokat volt lent, a kavicsoknál, kevésbé volt mozgékony, mint szokott, és hát az is fura volt, hogy Ali már sokat nőtt, ő meg semmit.
Most odanéztem, hát már gyanúsan az oldalán volt, kicsit megkocogtattam az üveget, hogy szedje már össze magát, akkor elindult úszkálni, de kis idő múlva már megint fent.
Nem etettem túl szerintem, a vizüket ugyan múlt hétvégén elfelejtettem cserélni, de nem volt büdös, ezen szerintem nem múlhat...
Kicsit most szomorkás vagyok.
Most odanéztem, hát már gyanúsan az oldalán volt, kicsit megkocogtattam az üveget, hogy szedje már össze magát, akkor elindult úszkálni, de kis idő múlva már megint fent.
Nem etettem túl szerintem, a vizüket ugyan múlt hétvégén elfelejtettem cserélni, de nem volt büdös, ezen szerintem nem múlhat...
Kicsit most szomorkás vagyok.
2009. augusztus 24., hétfő
nagynénis
Két hétvégét töltöttem egymás után Akarattyán a gyerekekkel. Az előző kicsit rövidebb volt, szombaton lent volt a nővérem, vasárnap meg a két húgom, szóval a gyerekek felváltva tüntettek ki minket a figyelmükkel (Kirisztián nagyon jól bírta a strapát...) Volt lehetőségem többször is elmenni úszni, futni.
Most már csütörtök délután lementem, és mivel csak a szüleim voltak lent, így a gyerekek szinte végig rajtam lógtak. Nem mondom, elég fárasztó volt, főleg unokaöcsi tudott néha a sírba kergetni (legalább reggelente volt egy nyugodt fél-egy óránk, amíg a napi nemzeti sportját böngészte át...már most tök pasi!!!), de azért élveztem is...rengeteget játszottunk a vízben macskásat, pingpongoztunk is, királylányokat rajzoltam (a szomszédba is híre ment, és a szomszéd kislánynak is kellett aztán rajzolnom, mert én tudok a világon a legszebbet!).
Reggelente korán keltek, és ők azt mondták mindig, hogy hagynak aludni, azért a zajongásuk mellett ez eléggé misönimpásziböl volt...ráadásul Nóri kedvesen rámnyitotta reggelente az ajtót, és vagy bebújt mellém az ágyba, vagy csak a kezembe nyomta Szundi Galagundi névre hallgató plüsskutyáját, hogy azzal aludjak tovább.
Szombaton tetőfokára hágott az idegbaj, a szüleim takarítottak és pakolásztak, Nóri mindenáron segíteni akart, Áron szimplán csak folyamatosan nyaggatott minket valamivel, szóval a legtöbbet úgy tudtam segíteni, hogy elvittem őket a partra, vagy kicsit elvonultam velük csendes pihenőre. Nóri próbált aludni, Áron nem akart, neki odaadtam az mp3-at az All that you can't leave behind-dal, ha már úgyis a "húúú-u- úúú" a kedvence. Azzal jól elvolt egy darabig, folyton jött hozzám, hogy "ezt te szereted? Szerintem nagyon jó szám!".
Úgy éreztem, teljesen kifáradtam ebben a pár napban, néha sajnos a türelmem is elfogyott, de amikor hazafele a kocsiban jobbról Áron, balról meg Nórika dőlt a vállamra, hogy ott szunyókáljanak...akkor jó volt nekem...nagyon jó.
Most már csütörtök délután lementem, és mivel csak a szüleim voltak lent, így a gyerekek szinte végig rajtam lógtak. Nem mondom, elég fárasztó volt, főleg unokaöcsi tudott néha a sírba kergetni (legalább reggelente volt egy nyugodt fél-egy óránk, amíg a napi nemzeti sportját böngészte át...már most tök pasi!!!), de azért élveztem is...rengeteget játszottunk a vízben macskásat, pingpongoztunk is, királylányokat rajzoltam (a szomszédba is híre ment, és a szomszéd kislánynak is kellett aztán rajzolnom, mert én tudok a világon a legszebbet!).
Reggelente korán keltek, és ők azt mondták mindig, hogy hagynak aludni, azért a zajongásuk mellett ez eléggé misönimpásziböl volt...ráadásul Nóri kedvesen rámnyitotta reggelente az ajtót, és vagy bebújt mellém az ágyba, vagy csak a kezembe nyomta Szundi Galagundi névre hallgató plüsskutyáját, hogy azzal aludjak tovább.
Szombaton tetőfokára hágott az idegbaj, a szüleim takarítottak és pakolásztak, Nóri mindenáron segíteni akart, Áron szimplán csak folyamatosan nyaggatott minket valamivel, szóval a legtöbbet úgy tudtam segíteni, hogy elvittem őket a partra, vagy kicsit elvonultam velük csendes pihenőre. Nóri próbált aludni, Áron nem akart, neki odaadtam az mp3-at az All that you can't leave behind-dal, ha már úgyis a "húúú-u- úúú" a kedvence. Azzal jól elvolt egy darabig, folyton jött hozzám, hogy "ezt te szereted? Szerintem nagyon jó szám!".
Úgy éreztem, teljesen kifáradtam ebben a pár napban, néha sajnos a türelmem is elfogyott, de amikor hazafele a kocsiban jobbról Áron, balról meg Nórika dőlt a vállamra, hogy ott szunyókáljanak...akkor jó volt nekem...nagyon jó.
2009. augusztus 12., szerda
Only love
http://www.youtube.com/watch?v=fZQgUBNth8w
ottan vagyunk valahol, ha nagyon kihajol,mi meg nagyon pipiskedünk, talán még pacsit is adhatnánk egymásnak... :)
ottan vagyunk valahol, ha nagyon kihajol,mi meg nagyon pipiskedünk, talán még pacsit is adhatnánk egymásnak... :)
2009. augusztus 2., vasárnap
Új királylány
Katkaaaaaaaaaaaaaa!!! Tudtam én már négy éve, hogy valami miatt a kedvencem!!! :)
Tv-n néztem, rádión hallgattam, a rádió picit előbb volt, én egy akkorát sikítottam, és ugráltam, majd' beszakadt alattam a padló. Most meg bőgök, mint egy hülye (pár éve fej-fej mellett haladtak Zsuzsával, remélem, hogy még ő is fog előrébb lépni)
Ez meg milyen édes már:
„Az utolsó 100 méteren, bevallom, hogy nézelődtem is kicsit; nem láttam a többieket, sőt azon is elgondolkodtam, hogy tart-e még egyáltalán a verseny.”
Cseh Lacinak meg lesz ez sokkal jobb, ha nem rövidített lesz a felkészülése, és nem szól közbe se dresszháború, se betegség. Kis Gergő meg folyamatosan javul, olimpiai hatodik, most vb. öt.
Szép volt, lányok, fiúk!!!
Tv-n néztem, rádión hallgattam, a rádió picit előbb volt, én egy akkorát sikítottam, és ugráltam, majd' beszakadt alattam a padló. Most meg bőgök, mint egy hülye (pár éve fej-fej mellett haladtak Zsuzsával, remélem, hogy még ő is fog előrébb lépni)
Ez meg milyen édes már:
„Az utolsó 100 méteren, bevallom, hogy nézelődtem is kicsit; nem láttam a többieket, sőt azon is elgondolkodtam, hogy tart-e még egyáltalán a verseny.”
Cseh Lacinak meg lesz ez sokkal jobb, ha nem rövidített lesz a felkészülése, és nem szól közbe se dresszháború, se betegség. Kis Gergő meg folyamatosan javul, olimpiai hatodik, most vb. öt.
Szép volt, lányok, fiúk!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
