I.M.

Annyira tudtam. (Lehet, hogy tényleg így működik az önbeteljesítő jóslat? Vagy csak abból indultam ki, hogy eddig még nem volt olyan érintkezésünk, amiben ne lett volna konfliktus?)
Persze, felkészültem, és próbáltam irányában a maximumnál is többet nyújtani (pl. ő pesti, tehát erre a képzésre neki nem járt volna szállás, de mivel olyan hatalmasságosatyaúristen, ezért mégis foglaltam neki.)
Sajnos kiderült, hogy a szálloda nem tájékoztatott arról, hogy nincs annyi egyágyas szoba, amennyit rendeltünk. Ezzel még nem lenne gond, nem hal bele két ember, ha egy szobába terelik őket.
Nade itt azért öntudatos száNvevőkről van szó. Márpedig ők nem mennek kétágyasba (tisztelet a kivételnek, mert vannak, hálistennek).
Mit lehet tenni?
A szállodás minden igyekezetével azon volt, hogy megoldja a szitut, végül is az ő saruk, ők nem értesítettek, hogy nem oké az x darab egyágyas rendelés. Van 400 m-re egy másik szállás, 8 főnek ott biztosítanak egyágyas szobát.
Jajj, de jó.
Eszembe jutott viszont inpotens majom őfelsége, és megkérdeztem a szakmai felelős bácsit, hogy neki azért ugye valahogy biztosítunk itt helyben szállást?
Aszonta (kicsit mosolyogva, nagy valószínűséggel nem a kedvence neki se IM, és örült, hogy kicsit borsot törhet az orra alá), hogy azok menjenek át a másik helyre, akik kocsival vannak, tehát IM is.
IM megérkezett, kérte volna nagy sebbel-lobbal a kulcsát, én direkt ott maradtam a recepciónál, hogy megpróbáljam elsimítani a dolgokat. Mondom neki, hogy sajnos félreértés volt, nincs itt annyi hely, és át kéne menni egy közeli szállóba.
- Ezt most mondja el még egyszer, mert ezt nem értem!!! (magyarul: az hogy létezik, hogy ÉÉÉÉÉÉÉÉÉN nem kapok itt szállást, ez felfoghatatlan, itt biztos félreértettem valamit, és különben is, hogy lehet, hogy teee, te kis csekély értelmű csúszómászó, még mindig nem fogtad fel, hogy nekem még a kivételezettebbnél is kivételezettebb hely dukál? ennyire hülye vagy???)
Elmondom udvariasan még egyszer.
Teljesen kiakad, meg hogy majd beszél a főnökömmel, stb. aztán dérrel-durral be a rendezvényre.
Én ottmaradok, hidegvéremet nyilván nem tudtam megőrizni, szemem is elhomályosult... a recepciós fiú viszont - egyem a szivét - nagyon édes volt, kérdezte, kérek-e inni valamit, meg hogy ezt a pasit baromira szerethetik a kollegáik, és hogy gyakran kell-e nekem együtt dolgoznom vele.
Aztán kijött később a szakmai felelős bácsi, nyilván rá is rázúdította a velem kapcsolatos haragját IM, hogy hallotta, hogy kikaptam, és hogy ne vegyem a szívemre...sajnos ő egy nagy valaki volt annó, és itt is kijárta, hogy azért államtitkári szintű rangja legyen, és neki minden JÁR.
És elmondta a fő okot is, ami miatt IM így kibukot...soha nem gondoltam volna, de hát én még sajna elég naiv vagyok: ma este lesz ott a rendezvényteremben kis pezsgőzés, ez-az. IM nyilván inni akar, tehát utána nem vezethet, a lábacskái meg biztos letörnek a 400 m sétától (lehet, hogy csak 300).
Fasza.
Egy pillanatra felmerült bennem a kérdés, hogy a kolleganőim hogy bírnak vele ilyen konfliktusmentesen dolgozni, aztán rájöttem: úgy, hogy ők képesek a maximumnál is többet nyújtani, annyit, amennyi számomra már a saját belső értékrendemmel lenne pl. túlságosan ellentétben. A pl. akár mindenkit kipaterol erről a szálláshelyről, de IM-nek szorít helyet. Én ugye próbáltam kijárni, hogy maradjon neki ott hely, de a szakmai felelőssel szemben nem álltam elég határozottan a sarkamra. Itt hibáztam. De most is ugyanígy cselekednék - egyszerűen csak azért, mert ő VALAKI (?), nem vagyok képes ilyen szintig kivételezni vele (mégiscsak pesti, szállás se járna neki, ellenben van kocsija, ami hivatali amúgy, elszámolható benzinnel, stb...)
Sejtem, hogy a hátam mögött majd megkeresi A-t - aki persze, csakúgy, mint múltkor, nem fog kiállni mellettem, merthogy IM VALAKI, tehát neki van igaza :(
Hát ez van.
Mindenki bekaphatja.