Selejtezés

Kb. amióta elköltöztem, rágja anyukám a fülemet, hogy selejtezzem már végre ki azt a fiókot, ami a tesómék szobájában van. Aztán az én kisszobám fiókjai következnek, de ez még igényel néhány évnyi fül-rágást, úgy sejtem....

Szóval szombaton nekikezdtem a selejtezésnek, rámolásnak, és rengeteg érdekes dologra bukkantam...régi mozijegyek, síbérletek, néhány órai levelezés, és - naplók...még bőven a blog-korszak előtti évekből...

Konkrétan egy 97 nyarán kezdett naplóba feledkeztem bele, és kiolvastam (98. elejéig tart)
Nagyon érdekes volt... egyrészt rengeteg dolgot már elfelejtettem (elittam?) - sok dolog még úgy se igazán ugrik be, hogy leírtam tizenegy éve.
Másrészt furcsa azzal is szembesülni, milyen rengeteget változtam tizenegy év alatt. Főleg azokon a bejegyzéseken mosolyogtam, amikor arról írok, hogy nem értem, egyeseknek miért jó annyit inni, bőven elég lenne egy-két pohár, de mire jó berúgni?
Na jó, eztet most sem értem... (azt hiszem, jól alátámasztották itt a plafont)
Az önbizalmam teljesen mínuszos volt, megdöbbenve írtam arról, ha megtudtam, hogy valakinek tetszem, merthogy ilyen nincs - és különösen akkor nem létezik, egyszerűen nem létezhet, ha az a valaki történetesen nekem is tetszik. (Persze ez most is jellemző, csak nem ennyire)
Nagyon-nagyon hóplessszkéjsz voltam már akkor (illetve tíz évnyivel kevésbé), de azért szerethetően esetlen.
Természetesen a naplókat, ilyen-olyan füzeteket nem dobtam ki, átvittem a kisszobámba (egyszer majd lehet, hogy a Rűkalotaszegbe is átviszem).
Találtam ezen kívül a pszichopata egyetemi fiútól egy levelet, amelyben valami novellát írt le géppel, a lényege, hogy el kell felejteni a "halottainkat" (vagyis magát bíztatta gyakorlatilag, hogy lépjen túl rajtam végre), valamint a végén kézírással egy jelenet a Mátrixból.
Ezt mondjuk kidobtam.
Meg kidobtam azt a piszkozatot is, amit neki írtam, amikor hozzámvágta (addig teljesen ismeretlen volt előttem a csávó) az "esettanulmányt", amit "rólam" írt (hogy mikor látott először, hogy tudta meg a nevem -egyébként úgy, hogy direkt kifele tartottam egyszer az indexemet, hogy ő el tudja olvasni - no comment -, hogy kezdett el követni, meg vált a kedvenc környékévé a sziszrűholdvilág - amikor ezt olvastam, konkrétan hányingerem lett - és még rengeteg dolgot írt - saját magáról). Tulajdonképpen kedvesen, de elküldtem az anyjába.

Kidobtam rengeteg blokkot, cédulát, amiket csak a jó ég tudja, miért őrizgettem, találtam régi fényképeket.

Iszonyúan megy az idő.