I know I'm not a hopeless case...

2008. április 6., vasárnap

Álom

Valahol voltunk r-g-vel, és egyszer csak valami nem stimmelt, és r-g a sok CSINY és 24 rutinjával egyből tudta, hogy ez a fura hang a végső stádiumban visszafele ketyegő bomba hangja, és rohantunk, mint az akciófilmekben, át a csukott ablakon, de a robbanás ereje segített minket a kiugrásban...aztán rámesett valamennyi törmelék, láttam az élettelen testem kívülről, a piros nyári ujjatlan felsőm volt rajtam, r-g meg kiszabadított, és próbált visszahozni az életbe.
Asszem sikerült neki, vagy legalábbis felébredtem.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

hűűűű. áj em ö hiróóó!!! sőőt. vi ken bi hiróóóz, dzsaszt for van dáháájj.! :-D

Névtelen írta...

hűűűű. áj em ö hiróóó!!! sőőt. vi ken bi hiróóóz, dzsaszt for van dáháájj.! :-D

Névtelen írta...

na... éjm bekk, ahogy látom...

zs írta...

töröljek? :) most, hogy már tudom, hogy kell :D

Névtelen írta...

nehogy töröld!!!! az atacsment diszorder szép dolog :P