I know I'm not a hopeless case...

2008. április 13., vasárnap

Mai fiatalok...

Tényleg mi is ilyen rémesek voltunk?
A Juno után most az Into the wild-t tették majdnem tönkre suttyó fiatalok a moziban. Ezek most németek voltak. Késtek, már ment a film, mikor bevonultak, épp az én soromban, másztak rajtam át, aztán szépen, ahányan voltak, tették fel a lábukat az előttük levő székekre.
Folyamatosan dumáltak, és ami még bosszantóbb volt, folyamatosan ki-be járkáltak a film közben, persze rajtam keresztül...
Pedig a film gyönyörű volt.
Nagyon tetszett a főszereplő fiú, meg a csodálatos képek, mrs mullen egy másik férje, a lassú, de mégis magával sodró történet, gondolatok...
Muszáj lesz még legalább egyszer megnéznem, ugyanis sikerült az utolsó mondatról is lemaradni. Ez már mondjuk nem a németek hibája volt, hanem három idióta csaj, kólákkal és kukoricákkal a kezükben, bevonultak, és nem vették észre, hogy ez baromira nem egy film-előzetes, hanem még egy film, ott néztek, hogy hova is üljenek, mígnem egy néző rájuk nem szólt, hogy most már aztán azonnal üljenek le a seggükre.
Leültek, de én közben lemaradtam az utolsó mondatról.
Szerintem rossz terembe jöhettek, vagy csak túl korán - nagyon idegesítő volt.
A hangoskodók meg...miért nem tudnak csak egy icipicit belegondolni abba, hogy mások pénzt adtak ki azért, hogy megnézzenek egy filmet, és nem azért, hogy az ő dumájukat hallgassák...?
Ennyit a mai füstölgésről.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

hát sajnálom. erre nem bírok máshogy fogalmazni, csak hogy kapják be. de az összeset.

n írta...

Én biztos rémes voltam, de a moziban azért nem hangoskodtam.