Tegnap edzés előtt beugrottam a rűholdvilágba, hogy magamhoz vegyem egy-két ottmaradt dolgomat (hihetetlen, hogy másfél év különköltözés után is mégé maradnak "ottlevőségeim").
Apukám volt csak otthon, mentem köszönni neki - ahogy szokott, a számítógép előtt ült. Mellette a kanapén gyönyörűen, ízlésesen megágyazott fekhelyen aludt a játékbaba (feje hátrafele tekerve, de ez mit számít?), gondosan betakargatva.
Valahogy volt egy halvány gyanúm, hogy nem Apukámnak kezdett hiányozni a babázás-fíling így, hogy a lányai ekkorára megnőttek.
És tényleg, Nórika járt ott aznap reggel.
Annyira szeretek úgy odamenni, hogy felfedezem a hátrahagyott jeleiket.
1 megjegyzés:
f@sznagynéniség, mint olyan... :D :D :D egyema...
Megjegyzés küldése