60

Olyan jól sikerült a tegnapi szörprájz-party!
És annyira jó volt látni, hogy ilyen jó barátai vannak a szüleimnek, már vagy tizenöt éve.
Hogy nem maradnak magukra attól, hogy mi szépen kiröppenünk a családi fészekből (lehet, hogy alig várták...? )

Anyukám tiszta idegbeteg volt, még arra is figyelt, hogy vegyek egy virágot, mert Apukám úgy tudta, este vendégségbe mennek egy volt osztálytársához. Szóval kellett egy alibi-virág, amit aztán végül nem vittek sehova.
Merthogy ahogy elhagyták a sziszrűholdvilágot, és elindultak a hatos misére, szépen elkezdtük átrendezni a lakást, kenni a kenyereket, stb. (áldassék Ákos atya neve, aki ezúttal is hű maradt magához, és jól elhúzta a misét). Mire hazaértek (nem mehettek egyből mise után a vendégségbe, mert Anyukám nem akarta a misére vinni a vendégségbe szánt hagymatortát, azért haza kellett ugrani, ugye), mi már bent kuksoltunk vagy ötvenen a nappaliban.
Szomszéd néni elment kutyát sétáltatni, hogy leadja a drótot, ha közelednek a szülők- szegény Bendzsi nem értette, miért állnak fél órát azon az utcasarkon. Végül alig bírta megtalálni a húgom telefonszámát, de közben meg már én is megláttam az erkélyről, hogy közelednek.
Egy késő pár majdnem elrontotta a meglepit, pont akkor érkeztek, amikor nem szabadott volna, de szerencsére Apukám lent volt a pincében, leállítani a fűtést, így elkerülték egymást.

Aztán jöttek a dalok, na azokon én is meghatódtam kicsit.
Szövegeik:

Ma hatvan éves lett közülünk egy régi jó barát,
kinek gyógyító kezeit egy ország népe áld.

Kis gyermekek féltő orvosa mint jó családapa,
négy szép lányukat fölnevelé, s jön unokák hada.

Az orvos zenekar oszlopa a nagybőgőt nyűvi,
s a kórus basszus szólamát biztosan elzengi.

Áldd meg ó Urunk, Istenünk jó egészséggel őt,
s hogy vígan ünnepelhessünk: még hatvan esztendőt!

a másik:

Kis jubileumra jöttünk,
egy új bőgőt ünnepeltünk.
Tíz esztendő nem a világ
más hangszerre Te úgysem vágysz!

Jutott Néked a nőkből is,
egy kezeden számláltad is.
Mind az öten Rád felnéznek,
s tudják is a véleményed.

Fotózol olykor egy kicsit,
e-mail ládikónk megtelik
s bár nem rejted véleményed,
sosem bántottál meg minket.

Oszlopos tag a basszusban
jó barát mindennapokban,
végül már csak egyet kérek:
a Jóisten áldjon téged!

(tíz éve is ezek az emberek voltak nálunk, ugyanígy meglepi party, és akkor kapta Apukám a nagybőgőjét. Idén a kóruson kívül még jöttek ezer éves barátok, még a régi utcánkból is, meg egy rákoscsabai házaspár is bebékávézott a kedvéért...)

Utána mi négyen is elénekeltünk egy dalt, kétszer is próbáltuk, egyszer nálam, egyszer Krisztiánéknál.
Nórika kívülről elmondta a Csipkerózsikát, mintha felolvasta volna, annyira cuki volt, rémesen hadart, de nagy szó, hogy ennyi ember előtt is végig merte mondani.
Áron meg Vackor az első zében-t mondta.
Még Anyukám is elmondott egy rövid verset, ezen is igazi meglepetés volt, egyáltalán nem szeret szerepelni...

Utána habzsi-dőzsi, kaja, pia, tömegnyomor - egy idő után le is léptünk húgommal.
A Sacher tortám nagyon jó lett, asszem most sikerült a legjobban, de azért még bátran lehet kísérletezni vele a továbbiakban is.

Júniusban Anyukámnak lesz a hatvanadik. Tíz éve nála nem ez a "sötétbenelbújunkésmikorbelép:meglepetéééééés" típusú akció volt, hanem otthon voltunk, talán még kicsit csalódott is volt, hogy nem bújt el senki sehol - amikor aztán egyszercsak az utcáról felhangzott a szerenád...kíváncsi vagyok, idén mit fognak kitalálni úgy, hogy nyilván számítani is fog valamire - de hogy pontosan hol és mire, arra biztos kitalálnak valami jó meglepetést.