I know I'm not a hopeless case...

2008. november 4., kedd

Romantikus sopping az ósánban (tojás, vaj, csoki, baracklekvár, ecset, kenőmájas, paradicsom, szirene sajt részemről - taNpon, tortaforma, vaj, tojás, szirene sajt, spenót, valami gyönyörűen kinéző sonka r-g részéről)
aztán szirene po sopszki sütés emlékek alapján (a kis sütőtálban szirene sajt és paradicsom olivaolajjal összerottyant, aztán mikor már jó, egy tojás ráüt, a végén még erőspaprika beleállít, ha van otthon - nem volt), piritós kenyérrel nagyon finom vacsora volt, és közben tortasütés, fő-főpróba Apukám szülinapi tortája előtt...
Kár, hogy n tortája volt az abszolut prototípus, mert most sokkal szebbre sikerült a csokimáz.
Egészen feldobott este a sütögetés, pedig nem volt valami jó kedvem. Úgy felpörögtem tőle, hogy aztán leshettem, mikor alszom el (az indexen épp van egy cikk, jön a hideg, jön a sötét, jön az alvászavar - ha ezt ők is leírják, akkor minden ok...).
Ma meg hihetetlen népszerű voltam a becipelt tortámmal, mindenki megállított, hogy ugye neki sütöttem.

PS.: tegnap mind a kilenc tojást belekevertem, így esély se volt, hogy megismételjem a remeklésemet a cukros tojásrántottával

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

bakker pedig az a sacher az CSAK úgy jó, ha közben lecsúszik egy kis cukros tojásrántotta...

zs írta...

más faszával a csalánt...:D

Névtelen írta...

:D:D:D:D:D

n írta...

öööö... ki volt az, aki nemcsak megcsinálta a cukros rántottát, de MEG IS ETTE???

Névtelen írta...

hát ez az!!!!!!!