Advent

Eddig egészen jól bevált, amit még Advent első vasárnapján találtam ki.
Minden reggel felkelek korábban (az esetek jórészében amúgy is korábban ébredek, mint kéne, de utána már nem tudok visszaaludni, csak nyüglődöm, hogy miért nem alszom), első héten negyed óra, most fél óra, jövő héten háromnegyed, utsó héten egy óra - és azalatt csak ülök a szőnyegemen egy kispárnán, ég a gyertya az asztalon, és az égők az ablakomon - csöndben vagyok, figyelek, magamra, a csöndre.

Valamivel muszáj ellensúlyozni az őrült rohanást, azt, hogy semmire, de semmire nincs időm, ezt a dilit, hogy kinek mit és mennyiért kell venni, mennyi elintéznivaló lenne még hátra, stb.
Abban a kis időben nyugalom van. Csak én és a csend.

Sokkal álmosabb meg már ennél úgyse tudnék lenni, viszont valamennyire az egész napjaimra kihat a reggelente begyűjtött nyugalom. Ez a Karácsonyom szép lesz, meghitt, és nem hagyom, hogy bármi is elrontsa.