I know I'm not a hopeless case...

2008. december 23., kedd

Tiffany

Tavaly, amikor egy hétvégét együtt töltöttem a korzikás csajokkal Akarattyán, kezünkbe akadt egy régi Tiffany-füzet. A könnyünk is potyogott a röhögéstől, amikor felolvastam apránként az igen mély mondanivalóval rendelkező történetet. Azóta is rengeteget idézünk belőle.
Ez ihletett meg, hogy a saját "történetemet" is leírjam nekik... nagyon élvezték, úgyhogy leközlöm itt is. Majd ha lesz ihletem, és időm, folytatom. A neveket azért megváltoztatom, de Kimberley természetesen én vagyok, James Arbi, és a Ligur-tenger szemű idegen meg a Titokzatos Idegen...


A metsző decemberi széltől potyogtak Kimberley könnyei.
Gyönyörű jelenség volt még így is, hogy több réteg ruha takarta
áramvonalas testét. Téli kabátjának előnyös szabása kihangsúlyozta
nádszálkarcsú derekát, falatnyi, fekete alapon fehér kockás rakott
szoknyájából éppenhogy csak öt centi lógott a kabát alá. Formás lábait
fekete harisnyába bújtatta, s magasszárú csízmája sejtetni engedte,
hogy lábszára nem csak hosszú, de arányosan izmos vádlikkal is
rendelkezik.
Arcán pirosra csípte a hideg, s kusza fürtjeit helyes kis piros sapka fedte.
Jó kedve volt. Előre mosolygott a gondolattól, hogy nemsokára eljő a
Karácsony, s szeretteivel ünnepelhet. Csak egy árnyalatnyi szomorúság
férkőzött a csupavidám gondolatai közé, mikor eszébe ötlött, hogy
ezúttal pár nélkül kell töltenie az ünnepeket. De tudta, hogy helyesen
döntött. James ugyan nagyon jóképű férfi volt, humora fantasztikus, és
teljesen odavolt Kimberley-ért, ám két év alatt egyszer sem jutott eszébe
akárcsak egy aprócska gyémánt fülbevalót se venni, ami általában azt
jelzi, hogy nem gondolja teljesen komolyan az illető a kapcsolatot.
Itt más volt a helyzet, a férfi valóban gyermekei anyját látta eme
gyönyörű, ifjú hölgyben, csak anyagi forrásai voltak túl szűkösek.
Kimberley érezte, hogy ez a helyzet tarthatatlan, s fájó szívvel bár, de
búcsút mondott párjának.
Nemcsak az esze, de a szíve is azt súgta, hogy így a jó, hogy ő igazán
megérdemel egy olyan párt, akinek nem jelent gondot holmi gyémánt
ékszerek megvásárlása - mégis hogyan bízná leendő gyermekei, és saját
életét egy olyan férfira, aki nem biztos, hogy reális életszínvonalon
tudná fenntartani a kis családját?
És még tovább is gondolta: két gyermek után lehet, hogy túl nagyon
lennének már a mellei, s szeme környékén keletkező ráncok se lesznek
kevesebben - egy ilyen pár miből fogja előteremteni az elengedhetetlen
plasztikai műtétek árát?
Nem, Kimberley egy percig sem sajnálta, hogy egyedül volt, hisz szépsége
folytán férfiak százai hevertek előtte, neki csak a megfelelőt kellett
kiválasztani.

S miközben boldogan sétált az utcán, arcán a hideg miatti könnyek
folytak, egy magas, igen jóképű férfi észrevette.
Azt hitte, ez a káprázatosan szép hölgy szomorú, ezért a
könnyek...felé lépett, s mély, zengő hangján megkérdezte:
- Ó, hölgyem, a szívem szakad, ha látom, milyen szomorú. Hisz itt a
Karácsony, s oly felemelő lenne, ha mindenki boldogan várná az
ünnepeket.

Kimberley felkacagott...hangja, mint megannyi igazgyöngy, gurult szét a
levegőben. Letörölte könnyeit, majd felnézett a magas idegenre. Amikor
barna őzike szemeivel belenézett a férfi tekintetébe, azonnal tudta,
hogy elveszett...A férfinak a legvalószínűtlenebbül kék Ligur-tengert
idézte szeme, melyet sötét és hosszú szempillák árnyékoltak. Megnyerő
mosolya hófehér fogakat rejtett, s homlokába hulló rakoncátlan fekete
fürtje kisfiús bájt kölcsönzött arcának.

2 megjegyzés:

nana írta...

ezt most annyira köszi! :D

Piszke írta...

Wlöeeeee... :)