Síelős-vihogós eplényi Szilveszter

Most, hogy kb. három kommentet is írtam az eplényi sípályáról, inkább írok egy rendes bejegyzést is erről a négy napról.

Nagyon másnaposan indultam neki (soha többet nem iszom...legalábbis ennyit), mert indulás előtti estén a szemközti házban lakó ex-testvérosztálytárs meghívott forralt borozni, és nem kevés whiskey is lecsúszott...az invitálása úgy hangzott, hogy gyere szomszéd, innen akár négykézláb is haza tudsz menni...nagyjából így is történt a dolog.
Reggelre terveztem a bevásárlást a síeléshez, nagyon nehezen szedtem össze magam, de amúgy is muszáj volt beszerezni az életmentő kóla-kaukázusi kefír adagot. Amikor az italoknál álltam, hogy eldöntsem, mit vigyek a többieknek, már az üvegek puszta látványától rosszul voltam.

Szerencsére csak dél után indultunk, addigra már egészen rendben volt a gyomrom, de azért egész nap éreztem a másnaposságot, és semmilyen alkoholtartalmú itallal nem koccintottam a többiekkel...de ez a második napra már elmúlt.

Öten voltunk, négy lány, egy fiú, ez utóbbit időnként rettenetesen sajnáltam, hogy a nőkről eddig esetlegesen létező képe, mely szerint finom, kedves és törékeny lények vagyunk, végképp eloszlott. Rettenetesen idétlenek voltunk, hangosak, harsányak, infantilisek, vihogósak.
És mi ezt nagyon élveztük!

Első nap este héttől kilencig síeltünk, a pályának csak az alsó részén (szegény M továbbment a felvonóval, de ott már sötét volt, hó se volt, és valami gödörbe is sikerült belezuhannia), ami elég rövidke volt, de bemelegítésnek megtette.
Másnap reggel (reggel? délelőtt inkább...bár én korán keltem, de a többiek lusta dögök voltak) átmentünk Zircre pénzt kivenni, és ha már ott voltunk, meglátogattuk a híres Hamburger Box-ot. Onnan mentünk át a sípályára, de nagyon elijesztett minket a felvonóknál álló hosszú sor, így inkább túrázni indultunk.
Találtunk egy tanösvényt, ahol bizonyos távonként a Bakony növényeiről, állatairól (jó tudni, hogy Korzikán őshonos muflonokat telepítettek oda), fafeldolgozásról stb. lehetett olvasni.
A táj gyönyörű volt, minden fa olyan volt a sok zúzmarától, mintha finom fehér csipkékből állna. Megnéztük a többi sípályát, amin lehetett volna csúszkálni, ha hó van, meg találtunk egy kis halásztavat, aminek a szélére rá is merészkedtünk, de azért a korcsolyázást még nem mertük volna kipróbálni.
Öt körül értünk vissza a sípályához, akkor vettünk esti bérletet, és egy megszakítással kilencig síeltünk (egyszer bementünk forralt borozni a kis faházba).

Harmadik nap délelőtt mentünk síelni, és akkor már szerencsére megnyitották a pálya felsőbb szakaszát, így azért már jóval élvezhetőbb volt. Azt sajnáltam, hogy nagyon ködös időnk volt végig, ezért még a pálya tetején se láttunk semmit a panorámából, pedig szép lehetett...nem azok a csipkés hegycsúcsok, hanem szelid dombok. Délután bementünk volna Veszprémbe wellness-fürdőzni, de a társaság elpilledt, és elszunyókáltak (nekem persze nem ment az alvás). Alig tudtam felkelteni őket, pedig egyre idegesebb lettem, hogy mi lesz így a szilveszterünkkel, azt se tudtuk, meddig van nyitva a veszprémi Tesco. Szerencsére még időben odaértünk.

Az esti party a vacsorámmal kezdődött (paradicsomos-császárszalonnás penne), aztán sok játékkal folytatódott. A legviccesebb az volt, amikor két embert kiküldtünk, megbeszéltük, hogy mondjuk az egyikük Diana, a másik Shrek, és akkor elmondtuk Dianának, hogy a másik a Shrek, illetve Shreknek, hogy a másik a Diana. Lényeg, hogy mindkét résztvevő csak azt tudja, hogy a másik kicsoda, de saját magát nem.
Ez lett volna, de én rögtön elszúrtam, mert n-nak megmondtam, hogy "Te vagy Shrek!".
Úgyhogy szerepcsere lett.
A két híresség bejön, és mindenki előtt elkezdenek beszélgetni, de nagyon fokozatosan adagolják az infókat, hogy ne rögtön jöhessen rá a másik, hogy kicsoda is éppen.
Én pl. egyszer Michael Jackson, egyszer meg Cicciolina voltam.
De a Shrek és Diana párbeszéde volt a legviccesebb, főleg, mert Diana majdnem végig meg volt arról győződve, hogy ő E.T. És hihetetlenül ledöbbent, és ötször visszakérdezett, hogy tényleg szép-e.
Volt rendes virslievés is, meg pezsgőzés, de ilyen józan Szilveszterem már nagyon rég volt, és egy körül már sorra bújtunk az ágyainkba.

Az Új Évet egy kis síeléssel nyitottuk, nem voltak szerencsére sokan, és a pálya is egész jó volt, főleg egy nagy bukkanót szerettem, nagyon élveztem felmenni rá, és aztán hatalmas lendületet venni rajta.

Nagyon örültem neki, hogy kiszakadtam kicsit a városból, feltöltött ez a vihogós-síelős négy nap. És jó tudni, hogy ha van rendesen hó, akkor másfél óra kocsikázás után Magyarországon is lehet síelni egy jót.