Lisboa

Fel fogok tenni képeket is, de addig élménybeszámolok. Nagyon fáradt vagyok, úgyhogy elég összeszedetlen leszek, sorry...

Sajnos rettenetesen rossz időt sikerült kifognunk. Hideg nem volt, tíz fok felett, de végig esett az eső. Azt mondták a helyiek, hogy ritkaság ez ilyenkor, kb. fél órát, egy órát ha esik, aztán abbahagyja...

Liszabonból sokat nem láttam, csak sötétben és esőben, de annyit még így is, hogy nagyon-nagyon szép hely, és ha ilyen körülmények között is tetszett, azt hiszem, muszáj lesz visszamenni egyszer tavasszal vagy nyáron.

Bár jó pasit egyet se láttam a három nap során, de az emberek nagyon kedvesek. Elég csak egy másodpercre elbizonytalanodni, vagy térképet nyomnak a kezedbe, vagy azonnal megkérdezik, mit segítsenek. A szánvevők is nagyon aranyosak voltak, sok olyan programot beiktattak, amit egy ilyen munkaértekezletnél nem lett volna kötelező. Kezdve azzal, hogy kijöttek elénk a reptérre. Moszkvában vagy nálunk ez természetes, mert nem túl jó a reptérről a közlekedés. De Liszabon nem olyan hatalmas város, egy busszal simán akár a belvárosig el lehet jutni.
Szerda estére már nagyjából mindenki megérkezett - így jöhetett egy kötetlen, nem hivatalos vacsora. Ezt eddig mindenhol megejtettük, és ilyenkor mindenki maga fizet. A vacsora végén itt viszont egyszer csak azt vettük észre, hogy a számlát már rendezték.

Csütörtökön egész nap ülésezés, elég unalmas volt, de a kávészünet bőséges volt, az ebéd meg egyszerűen pazar. Igazi portugál fogások, halleves (kb. bajai módra, tésztával), tőkehal (nemzeti étel), kacsás rizs, gyümölcs.
Az ülés után visszamentünk a szállodába, ahonnan egy kis buszos városnézésre vittek minket. Volt néhány megálló, ahol ki lehetett szállni, de a szakadó eső elég hamar visszaűzött minket a buszba. A végén egy Fado-étterembe vittek, abból is egy jófélébe (a turisztika miatt nagyon felhigult a minőség, de ez még olyan eredeti, és gondolom, jó drága hely volt).
Sajtok, zöld leves (ha minden igaz, hajszálvékonyra vágott kelkáposztából van), tőkehal (állítólag többezer féleképpen tudják elkészíteni, nekem azt hiszem, itt ízlett a legjobban), finom borok, és hangulatos fado-dalok.
Az énekesnők nagyon erős hangon, teljes átéléssel, lecsukott szemmel énekeltek, időnként a refrénbe bekapcsolódott a hallgatóság is, az egésznek olyan hangulata volt, hogy úgysem tudom átadni, ezt ott kell átélni.
Desszertnek cukros tojásrántottát kaptunk :) de nem mrs evans félét, hanem valamilyen felgöngyölt tojásos lepény-szerűt, hagyma és szalonna nélkül, gyümölcsökkel.

Pénteken csak ebédig üléseztünk, aztán egy olyan helyre vittek ebédelni, ahonnan körbe szinte egész Liszabont beláttuk. Finom előételek, göngyölt padlizsán, tőkehal, gyümölcsök, borok, amiket folyton utántöltöttek (nálam elég gyakran kellett...), desszertnek pedig portóit kaptunk.

Este visszamentünk a szállodából a belvárosba, és gondoltuk, bolyongunk picit a szép kis utcákon, majd egy nem annyira előkelő étterembe, mint az előző napi, beülünk. Sajnos az eső miatt annyira nem volt jó a program, teljesen átázott már a cipőm is, ráadásul az élet csak nem akart beindulni este kilenckor. Végül találtunk egy kis pub-ot, ahol nem fado zene ment, hanem inkább mai latin ritmusok, egy gitáros és dobos fiú zenéltek élőben. Kb. tizenegy után hirtelen annyira tele lett a hely, hogy már alig fértünk el, és bár kezdtem jól érezni magam, a vodkás koktél jól átmelegített, de a lengyel lánynak másnap nagyon korán kellett kelnie, szóval tizenegy után hazamentünk.
Ez a környék a legjobb Liszabonban, el tudom képzelni, nyáron milyen, hosszú utcák során végig pubok és fado-éttermek, és állítólag hiába ilyen sok a hely, akkora az élet, hogy alig találsz helyet magadnak.

Szombaton végre arra ébredtünk, hogy nem esik az eső. Megnézhettük volna Liszabont nappali fényben - de inkább elmentünk egy közeli városkába, Sintrába. Lord Byron, aki igazából utálta Portugáliát, Sintrát nagyon szerette, az Elízium kapujának hívta.
Az benne a csodálatos, hogy mivel több oldalról is nagyon közel van az óceán, ezért hihetetlen páradús a levegője, és még januárban is buja, zöld növényzete van. Nagyot kirándultunk a fenti kastélyhoz (eklektikus, mór hatások), ahonnan elláttunk mindkét irányban az óceánig, meg még a nagy liszaboni híd is látszott, aztán körbejárkáltunk a zegzugos folyosokon, termeken.
A legjobban nekem nem a kastély tetszett, hanem a körülötte fekvő arborétum, mint valami őserdő, nagyon zöld és nagyon sűrű volt, tavacskákkal, fekete hattyúval.
Sajnos mire visszaértünk a városkába, már nagyon késő volt, esni is kezdett, a szél is fújt, szóval lebeszéltek engem, hogy kimenjünk az óceán-partra.
Ezt nagyon sajnálom, engem nem érdekelt volna se a sötét, se a rossz idő, annyira jó lett volna csak egy kicsit a parton lenni, Európa legnyugatibb részén, beledobni egy nagy követ az óceánba, és megnyugodni picit...de hát ez van, ha az embernek másokhoz kell alkalmazkodnia, és valahol igazuk van, sötétben, rossz időben olyan rengeteg értelme nem lett volna.
Így visszamentünk Liszabonba, ahol egy másik dombon szerettünk volna mászkálni (ahol a vár van, meg alatta a Katedrális), de az eső keresztbetett, úgyhogy egy-két boltba bementünk megnézni az ottani leárazásokat, aztán beültünk hallevest enni, meg hamburgert (ott ment éppen a Juventus-meccs, ahonnan n-nek írtam. Amikor hazamentünk, 1-1 volt, otthon hallottam, hogy végül kikaptak :( ).

Vasárnap reggel szintén értünk jöttek (pedig ez már végképp nem lett volna a dolguk, a mi külön ügyünk, hogy egy nappal tovább maradtunk, simán megoldhattuk volna magunk is a reptérre közlekedést), dgyutifríztünk picit, aztán már mentünk is haza.

Nagyon tetszett a nyelv, az emberek, és az időt leszámítva Liszabon is...úgyhogy remélem, még eljutok ide.
Ja, és a lényeg: első éjszaka azt álmodtam, hogy Bonotól autogrammot kérek, de valami miatt nagyon bunkó és ideges volt, és nem adott...aztán kiderült, hogy azért ideges, mert valamilyen asszisztense otthagyta, és nem volt kivel befejeznie egy dalszöveg megírását...akkor megmondtam neki, hogy szívesen segítek, ha nem baj az, hogy nem tudok jól angolul. Azt válaszolta, hogy az nem gond, mert ő se :)
Úgyhogy elkezdett rögtönözni, én meg gyorsan jegyzeteltem, amiket mond.
Sajnos a dallamra nem emlékszem, csak arra, hogy valami hihetetlen jó szám volt, lassú, és nagyon-nagyon szép. És hogy engem is belefogalmazott a dalba :)