In memoriam...

Lakásom vitathatatlanul legrondább része a nappali lámpája. Az előző tulajdonosoktól maradt rám, s annyira ronda volt - hogy valahol még meg is szerettem. Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy tervezgessem, milyen lámpa kerüljön majd a helyére. A tervezésben leendő sógorom tegnap hatalmas segítséget nyújtott, egész lámpa-kollekciót választottunk ki, januárban meg is lesz a csere. Ezzel viszont lelkébe gázolhattam csúnyácska lámpámnak. Az imént, fürdés közben nagy csattanást-csörrenést hallottam, ugrottam ki a kádból, hogy mi történhetett, s akkor láttam a szőnyegemen szegény, szilánkosra tört lámpámat, aki nem akarta bevárni a cserét, s inkább önként véget vetett életének. Béke poraira.