Hátizsákkal tilos a bemenet

Közkívánatra:
"A" Jégbüfé-sztori.
Nem egy nagy történet, ellenben hosszú :D
Előrebocsátom: nem várok szolidaritást, menjetek nyugodtan járó-kelő emberkéket kivesézni, csak nekem nagyon elment tegnap a kedvem.

Az egész amúgy a szombati csapatverseny miatt van. Merthogy olyankor haza kell vinnem a vívócuccost, majd vissza is kell vinni szépen. Régebben oldaltáskával próbálkoztam, de annyira nehéz, hogy szétszakadtam bele, úgyhogy az utóbbi időkben mindig egy hátizsákba pakolok, nem az az igazi nagy túrazsák, de nem is iskolatáska méret, a súly pedig viszonylag jól eloszlik a vállaimon.
Ilyenkor azért elég kényelmetlenül érzem magam a bkv-n (igyekszem meghúzni magam, de nem tudom levenni a hátamról, mert tényleg nagyon nehéz, meg sokszor ehhez a manőverezéshez van a legkevesebb hely), és ha nem muszáj, kerülöm a boltokat, zsúfoltabb helyeket.
De tegnap összefutottam egy barátnőmmel, és úgy megörültem neki, hogy beinvitáltam egy sütire a jégbüfébe. Próbáltam ott is a legnagyobb "csatornákon" keresztül közlekedni (apropó: láttatok ti ott feliratot, hogy táskával tilos a bemenet?), mentem a pénztárhoz, kifizettem a somlóit, húzódtam szépen félre, ahogy kell.
És akkor egy hölgyemény a személyzetből (szerepével nem voltam tisztában, csak azt láttam, a pénztárossal trécsel) a pénztárosnak jó hangosan megjegyezte, hogy én is meghalljam:
- Nem igaz már, hogy milyen emberek vannak, hogy képzelik, hogy ilyen táskával, és hogy meglökött stb (szó szerint nem tudom idézni)
Ha nekem szól, hogy elnézést, de vigyázzon jobban, mert meglöktem (amúgy max súrolhattam, különben én is megéreztem volna), akkor ezerszer bocsánatot kérek, szabadkozok, stb.
De így, hogy a hátam mögött, és hogy nem is a galád tettemet (vagyis hátizsákkal cukrászdába menni) minősítette, hanem engem, hogy milyen ember vagyok, szóval eldurrant az agyam.
Persze eleinte még tök higgadtan kérdeztem meg tőle, hogy elnézést, de mit kellett volna tennem a táskámmal?
Mire ő nem azt, hogy esetleg nem kellett volna bejönni, vagy bármi, hanem valami hihetetlen stílusban (sajnos ezt nem tudom visszaadni), hogy a kezembe kellett volna fognom.
Akkor - még mindig higgadtan, de tényleg úgy szerettem volna megvédeni magam, most az egyszer, és nem lenyelni mindent - válaszoltam, hogy baromi nehéz a táska, és ezért nem tudom kézben fogni, és nem jókedvemben hurcibálom.
Akkor megint beugatott valamit, én meg megismételtem, hogy nehéz a táska, és hogy nincs hátul szemem, erre ő, hogy ne kiabáljak.
És akkor nagyon nagy kedvem lett volna odanyomni a kezébe a blokkomat, hogy elment az étvágyam, egye csak meg a somlóit- csak a barátnőmmel nem akartam kiszúrni.

Az egészben tényleg csak azt sajnálom, hogy egyszerűen képtelen voltam megőrizni a hidegvérem, pedig szívesen elmagyaráztam volna neki nyugodtan, hogy mit is jelent egy-két olyan fogalom, mint vendég, vendéglátás, szolgáltatás...

Inkább elmenekültem a helyszínről, amikor már éreztem, hogy nekem ez nem megy, a somlóit valahogy legyűrtem, de nem esett jól.

Hát ennyi, tényleg nem nagy sztori, de nem akarok olyan helyre visszamenni, ahol így bántak velem, semmi igazi alap nélkül. Nem azt mondom, hogy a vendégnek mindent szabad, de úgy érzem, baromira nem léptem túl semmilyen határt (mert lehet, hogy tényleg nem kellett volna hátizsákkal bemennem, de ezt a stílust akkor is kikérem magamnak, lehetett volna normálisan is szólni)