I know I'm not a hopeless case...

2008. május 23., péntek

Álom

Valami nagyon az agyamra mehetett...először egy borzalmas rémálmom volt, amiből felriadva egy időbe került míg kitisztult a fejem, és meg tudtam magam győzni arról, hogy ez csak egy álom (mindenféle gonosz ember ült az ágyamon...alig mertem lekászálódni onnan, a kislámpát se mertem meggyújtani, mert féltem, hogy az arrafele ülő gonosz ember megakadályoz, szóval kibotorkáltam a kamráig, annak a villanyát kapcsoltam fel, persze nem volt sehol senki...biztonság kedvéért az ágy alá is benéztem)

Visszaaludtam, és nagyon sajnálom, hogy csak homályos emlékeim vannak a következő álmomról, mert az viszont nagyon jó volt. Thomas drágám jött forgatni Magyarországra, én meg mindent megtettem, hogy felhívjam magamra a figyelmet (talán statiszta lehettem, de nem biztos), és hogy meghódítsam. A részletekre nem emlékszem (pedig jól jöhetnének az életben ilyen sikeres figyelemfelhívó-hódító praktikák), csak olyan érzésem van, hogy sikerült a dolog!



Valahogy egész a végén még zűrzavarosabb lett minden, nem is Thomas volt ott, hanem Sting, de ez már teljesen a ködbe vész, és különben is: férj-férj!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

a vicces az, hogy kicsit dajvgahanra hajaz ez a kép. krumpliorr-krumpliorr.:-D

ágyalánézést meg inkább nem is kommentálom.. :D:D:D:D:D:D:D
agyadra ment a 24 az tuti.

Névtelen írta...

még bőven huszonnégy előtti időkből volt olyan álmom, amikor valaki állt az ágyam mellett...alig mertem felkapcsolni a kislámpát...akkor is benéztem az ágy alá :DDD

Névtelen írta...

hmmm. akarsz beszélni róla?? :-P

Névtelen írta...

Egyébként meg nem lehet mindenkinek olyan gyönyörű orra, mint férjünknek :):):)