Ma kétszer is sírtam.
Először, amikor Vajda Attila megnyerte a kenu-1000 métert, fekete szalaggal a karján, és rögtön a rádiós interjú elején ezt mondta: Köszönöm, Koló!
Másodszor az arannyal is felérő bronzéremnél, Kozmann és Kiss versenyzésénél...szinte érezhető volt, hogy bizony abban a kenuban hárman ültek...

A vízilabda elődöntő a szokásos infarktusokat hozta, nem tudom, hány évet öregedtem, de a fiúknak helyén volt a szívük és a kezük is, így tovább, nagyon fogok szorítani a döntőben is!!!