Odalépett hozzám egy fiú, kb. velem egyidős, először nem értettem, mit mondott, úgyhogy visszakérdeztem. Teljesen komoly, szomorkás arccal mondta:
- Nevetségesen kicsi a farkam.

A fejem tele volt mindennel (ZÁGRÁB!!!!), úgyhogy nagyhirtelen csak annyit tudtam mondani, hogy jajj, sajnálom...
Ő szomorúan: köszönöm
és felszállt a villamosra.

Nem láttam a kamerákat sehol.