Szívesen folytattam volna még ezt a szép, áprilisi, nyári hétvégét.
Pénteken volt zenekarostárssal pletyózással egybekötött, kellemes tojásfestegetős program. Onnan csatlakoztam húgomékhoz egy sörözőbe. Mivel szülők még nem voltak otthon, ezért a húgom több barátnőjét is áthívta, hogy aludjon nála...engem is hívott, de én inkább hazamentem. Szombat délelőtt csatlakoztam újból hozzájuk, felkaptam a biciklimet (Mazut, aki, mint az köztudott, egy gombnyomással lóvá változik), és hatalmas túra keretében egészen a Kopaszi-gátig jutottunk. Ott leheveredtünk a fűbe, fürdőruhában. Totál leégtem, még most is pecsenyepirosak a karjaim. Mikor a nagy heverészésben megéheztünk, pizzát rendeltünk. A fárasztó ebéd után ki kellett pihennünk magunkat, úgyhogy heverésztünk még egy kicsit.
Mondjuk ez a program egy idő után már nagyon stresszes volt, úgyhogy felkerekedtünk, átbicikliztünk egy cukrászdába jeges kávéért. Onnan meg - tök jó biciklisút megy szinte végig a Szerémi út mellett - Savoya park, hogy bevásároljak a másnapi ebédre. Merthogy fárasztó heverészésünk közepette megbeszétük, hogy vasárnap én biztosítom a társaságnak a muszakát.
Vicces volt szatyrokkal a kezemen hazatekerni (egyik lány elkísért, és amennyit elbírt, a bicikliskosarába pakolt). A biciklimet kigurítottam az erkélyemre, és azon filóztam, hogy milyen kár, hogy ahhoz nem elég nagy az erkély, hogy állandóan ott legyen a bicaj, és hogy a pincében ismert okok miatt szintén nem tudom tárolni...
Este megfőztem a ragut, krumplit, kisütöttem a padlizsán-karikákat, 24-eztem.
Vasárnap nem is kellett korán kelnem, így is jutott időm függöny-ablak-tükörmosásra (jó, a hálószóba ablak majd egy későbbi turnusba kerül), porszívózgatásra. Délben bedobáltam egy tálba a hozzávalókat, és amikor fél egykor begördültek biciklivel a tesómék a rűkalotaszegbe, már kész volt az ebéd. Még egy tzatzikit is össze tudtam dobni.
Húgom hozott desszertnek fagyit.
Ebéd után elbicikliztünk a legközelebbi éjjel-nappaliba, hogy megvegyük a betevő sörünket, aztán megintcsak roppant maratoni táv keretében egészen a Kertészeti Egyetem arborétumáig jutottunk (előtte Annának durrdefektje lett, még szerencse, hogy már csak a finisben). Bent leheveredtünk a fűben (én már csak árnyékban), söröztünk, madárcsicsergést hallgattunk, dumálgattunk (csatlakozott hozzánk még két lány, akik nem voltak nálam ebédelni).
Amikor már nagyon elfáradtunk ebbe a tevékenységbe, felkerekedtünk, húgomék hazafele tolták a defektes biciklit, én meg egy barátnőjével áttekertem a mekibe, a rendelt cuccokkal hazaegyensúlyoztunk a sziszrűholdvilágba, megvacsoráztunk, Mazutól könnyes búcsút vettem, és levittem a pincébe.
A hétvégét este egy pingvines sörözés koronázta meg.
Ha jó idő lesz, még csinálunk ilyeneket, akár Szentendrére is felbiciklizhetünk (hacsak le nem ragadunk a Rómain hekkezni-lángosozni).
Pénteken volt zenekarostárssal pletyózással egybekötött, kellemes tojásfestegetős program. Onnan csatlakoztam húgomékhoz egy sörözőbe. Mivel szülők még nem voltak otthon, ezért a húgom több barátnőjét is áthívta, hogy aludjon nála...engem is hívott, de én inkább hazamentem. Szombat délelőtt csatlakoztam újból hozzájuk, felkaptam a biciklimet (Mazut, aki, mint az köztudott, egy gombnyomással lóvá változik), és hatalmas túra keretében egészen a Kopaszi-gátig jutottunk. Ott leheveredtünk a fűbe, fürdőruhában. Totál leégtem, még most is pecsenyepirosak a karjaim. Mikor a nagy heverészésben megéheztünk, pizzát rendeltünk. A fárasztó ebéd után ki kellett pihennünk magunkat, úgyhogy heverésztünk még egy kicsit.
Mondjuk ez a program egy idő után már nagyon stresszes volt, úgyhogy felkerekedtünk, átbicikliztünk egy cukrászdába jeges kávéért. Onnan meg - tök jó biciklisút megy szinte végig a Szerémi út mellett - Savoya park, hogy bevásároljak a másnapi ebédre. Merthogy fárasztó heverészésünk közepette megbeszétük, hogy vasárnap én biztosítom a társaságnak a muszakát.
Vicces volt szatyrokkal a kezemen hazatekerni (egyik lány elkísért, és amennyit elbírt, a bicikliskosarába pakolt). A biciklimet kigurítottam az erkélyemre, és azon filóztam, hogy milyen kár, hogy ahhoz nem elég nagy az erkély, hogy állandóan ott legyen a bicaj, és hogy a pincében ismert okok miatt szintén nem tudom tárolni...
Este megfőztem a ragut, krumplit, kisütöttem a padlizsán-karikákat, 24-eztem.
Vasárnap nem is kellett korán kelnem, így is jutott időm függöny-ablak-tükörmosásra (jó, a hálószóba ablak majd egy későbbi turnusba kerül), porszívózgatásra. Délben bedobáltam egy tálba a hozzávalókat, és amikor fél egykor begördültek biciklivel a tesómék a rűkalotaszegbe, már kész volt az ebéd. Még egy tzatzikit is össze tudtam dobni.
Húgom hozott desszertnek fagyit.
Ebéd után elbicikliztünk a legközelebbi éjjel-nappaliba, hogy megvegyük a betevő sörünket, aztán megintcsak roppant maratoni táv keretében egészen a Kertészeti Egyetem arborétumáig jutottunk (előtte Annának durrdefektje lett, még szerencse, hogy már csak a finisben). Bent leheveredtünk a fűben (én már csak árnyékban), söröztünk, madárcsicsergést hallgattunk, dumálgattunk (csatlakozott hozzánk még két lány, akik nem voltak nálam ebédelni).
Amikor már nagyon elfáradtunk ebbe a tevékenységbe, felkerekedtünk, húgomék hazafele tolták a defektes biciklit, én meg egy barátnőjével áttekertem a mekibe, a rendelt cuccokkal hazaegyensúlyoztunk a sziszrűholdvilágba, megvacsoráztunk, Mazutól könnyes búcsút vettem, és levittem a pincébe.
A hétvégét este egy pingvines sörözés koronázta meg.
Ha jó idő lesz, még csinálunk ilyeneket, akár Szentendrére is felbiciklizhetünk (hacsak le nem ragadunk a Rómain hekkezni-lángosozni).
2 megjegyzés:
minap nekünk is felötlött, mi van az én citromsárga ("Llllimóhóón" névre keresztelt) cangámmal, meg a másik pirossal (nyilván ferrari), mert kéne egy kis fészlift nekik, aztán jó lenne hájledolgozni velük. hátha egyszer becsatlakozunk mink is.. úgy szeptemberre..
Mazu soxeretettel várja Lllimmmóóóóhnt :)))
Megjegyzés küldése